HAMVAZÓSZERDA
A mai nappal ismét ránk köszönt az alkalmas, szent idő, amely arra hivatott, hogy testünket-lelkünket az élő Isten szolgálatába fogja, az ő akaratának megismerésére és teljesítésére hangolja.
A keresztény lét koncentrátuma ez a negyven nap: a megújulásra való felhívástól a Krisztussal együtt vállalt szenvedésen át a feltámadásig magába sűríti a Krisztus-követés valamennyi fázisát.
Nem csak Jézusnak kell áldozatot magára venni bűneinkért, de mi magunknak is meg kell tisztítani szívünket, hogy az Isteni áldozatvállalás megérinthesse lelkünket. Istentől, minket, gyarló embereket leginkább a BŰN tart távol. Hogy minél inkább Isten közelségébe juthassunk, a bűnbánat segít!
A bűnbánat elsősorban a gondolkodásmód megváltozása.
Először egyénileg kell mindannyiunknak változtatnia gondolkodásmódján és életstílusán, s azt az evangélium egyszerűségéhez közelítenie. A világi ferences testvéreknek és nővéreknek meg kell tanulniuk, hogy életük Szt. Ferenc követésében egy állandó megtérés, szüntelen újrakezdés.
Mennyivel inkább a kegyelem ideje akkor a szent negyven nap, amikoris Egyházunk maga is meghív arra, hogy a böjt, ima, alamizsna gyakorlatával fejezzük ki bűnbánatunkat. Fontos szem előtt tartunk, hogy a nagyböjti idő, s különösen a böjt célja nem az, hogy testileg legyengüljünk, vagy hogy lefogyjunk, hanem hogy átéljük az éhezés érzését. Olyan lelki űrt hozzunk létre, amelyet csak Krisztus tölthet be és megtisztítva szívünket evilági örömeinktől, szívünkben nagyobb teret adjunk Istennek, és ráhangolódjunk az Ő akaratára és annak teljesítésére.
A szívünk mélyéből történő böjtben kifejezzük Isten iránti szeretetünket és elismerjük bűnösségünket, miként arra Szent Ferenc példája is tanít bennünket, aki egy évben három nagyobb böjtött tartott. (Karácsonyra való felkészülés jegyében mindenszentek ünnepétől kezdte a böjtöt, majd Vízkereszt után, ami egyértelműen Jézus pusztába való kivonulásának a leképezését mutatja, majd pedig a hamvazószerdától húsvétig tartó nagyböjt időszakát.)
Maga Szent Ferenc a nagyböjti időszakban az alábbi szavakkal hív bennünket a böjtre:
"Kötelességünk továbbá böjtölni és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, úgyszintén ételben és italban való dőzsöléstől." 2LHiv32
Ferencnél a böjt azt is jelentette, hogy ugyanazt teszi, amit Krisztus itt a földön. Számos ponton megjelenik az életében ez a törekvés: valamit azért tenni, mert Jézus is ezt tette.
A mai evangélium szavai szerint Szent Ferenc A Meg nem erősített regulában az Úr parancsára hivatkozik: "Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek búsak, mint a képmutatók" (Mt 6,16).
"Ferenc tudja, hogy az Evangélium örvendetes üzenet, mivel középpontjában Isten kegyelme áll. Aki ráhagyatkozik, az nem fog áldozatul esni valami komor aszkétaságnak, és nem fogja azt hinni, hogy mindent saját magának kell megoldania.
Sokkal inkább öröm lesz az arcán, vidáman érintkezik embertársaival.
Egy alkalommal Ferenc kénytelen figyelmeztetni néhány testvért, hogy ne járjanak-keljenek a világban komor tekintettel és merev arccal. Annyira fontosnak tartja ezt a figyelmeztetést, hogy még Regulájába is beleveszi.
Ez az öröm maradjon meg a legkellemetlenebb helyzetben is. Hiszen ez az öröm nem a saját tetteinkből fakad.
A ferences öröm Isten kegyelméből származik, amely új életet teremt, és minden baj ellenére is az öröm forrása marad. Ferenc apostoli tevékenységében állandóan hirdeti azt a boldogító örömhírt, hogy Isten irgalmas."
Források:
- ferencesek.hu
- Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Magasság és mélység – Szent idők
- Rotzetter-Van Dijk-Matura: Assisi Szt.Ferenc