Hogyan szeret minket az Isten?

Hathetes lelkigyakorlat Sepsiszentgyörgyön

Mivel nagy igény mutatkozott a tavaszi lelkigyakorlat után a folytatásra, így a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia és a Medjugorjéi Imacsoport újabb hathetes lelkigyakorlatot szervezett heti egy találkozóval október 24. és december 5. között Hogyan szeret minket az Isten? témával. A csütörtöki találkozók mindig szentmisével kezdődtek, utána a plébánián Ilyés Zsolt plébános elmélkedésével, kiscsoportos beszélgetéssel vagy csendes egyéni imával folytatódtak, majd rövid szentségimádással értek véget.

Mi a lelkigyakorlat?

A Magyar Katolikus Lexikon szerint a lelkigyakorlat gondosan megtervezett, gyakorlati következményekkel járó elmélkedési rendszer a katolikus hit alapigazságairól Loyolai Szent Ignác óta. A katolikus egyházban általában adventben és nagyböjtben szoktak tartani különböző témájú lelkigyakorlatokat különböző korosztályoknak és lelkiségeknek. A mostani lelkigyakorlat egyediségét az adta, hogy nem egy könyv vagy más minta szerint végezték, hanem Ilyés Zsolt plébános által átimádkozott, kigondolt és egymásra épített témákra épült. És más felekezetűek is – reformátusok, evangélikusok – nyitottak voltak rá.

A következő témákból volt elmélkedés: Isten büntet? Ha nem, akkor miért van mégis "büntetés"?; Az együtt szenvedő Isten; A szabadságunkat mindig tiszteletben tartó Isten; Az embert engesztelő Isten; Jelen levő Isten; Az ima értéke Isten szemében; A szentek mint közbenjárók, példaképek. Ezekről a témakörökről három-négyes kiscsoportokban beszélgettek csoportvezetők segítségével. Aki nem igényelte a kiscsoportot, elvonulhatott a kápolnába vagy más terembe egyénileg átgondolni a témát.

Védelmi ima mellett, bizalmi légkörben nagyon sok mindenről sikerült beszélgetni, amiről a hétköznapi rohanó életben nincsen lehetőség. A lelkigyakorlat segített lelassulni, elgondolkodni az élet különböző vetületeiről, megérteni és átértékelni a hittel kapcsolatos dolgokat. Sokszor felborított addigi sémákat, néha össze is zavart, rávilágított tévesen megtanított-megtanult fogalmakra, felhívta a figyelmet a különböző bálványimádási formákra. Tükröt tartott különböző viselkedési formákról. Segített letisztulni bizonyos gondolatköröket, és felhívta a figyelmet arra is, hogy mennyire fontos a szívből való ima. Házi fel­adatot adott otthonra, hogy átgondoljanak bizonyos kérdésköröket. Tudatosult, hogy az imára is időt kell szakítani, mint minden egyéb másra. Ki amennyi időt és szívet-lelket beletett, annyira sikerült kamatoztatni az elhangzottakat.

A lelkigyakorlat fontos része volt a szentségimádás, amit Zsolt atya végzett zenei szolgálattal. Nagyon sokakat megérintett, megérezték az Oltáriszentségben lévő Jézus szeretetét. Hétről hétre gyönyörű oltárdíszítést készített Fodor Melinda, a Mária Rádió önkéntese.

Tanúságtételek

Megkérdeztem néhány résztvevőt, hogyan élték meg ezt a különleges lelkigyakorlatot.

Kovács Gyöngyvér: Hálás vagyok, hogy részt vehettem a lelkigyakorlaton. Sok mindenben megerősödtem, amit eddig csak sejtettem. Megerősítette bennem, hogy mindenható és mindenütt jelen levő Istenünk van. Hála a sok gyógyulásért és szabadulásért. Örvendek, hogy eszköz lehetettem a csoporttársaim számára, hogy imában hordozhattam őket és ők engem az éppen most ránk nehezedő problémáinkban, nehézségeinkben. Hálás vagyok mindenért.

Tőkés Edit: A lelkigyakorlat során nagyon sok új információt, tanítást hallottam, ami megérintett. Keresem a választ: én hogy élem meg Isten közelségét, mint szolga vagy mint gyermek? Következtetés: jobban kell törekednem, hogy Isten gyermeke legyek. Útmutatást is kaptam Zsolt atyától, hogyan kell élnem, hogy Isten gyermeke lehessek. Agyamba, szívembe véstem, hogy Isten a szeretet! Nem büntet! Nem bosszúálló és nem is haragszik! Soha! Figyelmeztetett, hogy ne éljek vissza a szabad akaratommal, kérjem a Mennyei Atyát, vezessen Szentlelke által, hogy jól döntsek, a jót válasszam, s ami a legfontosabb: meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Az is nagy felfedezés volt számomra, hogy a bajban nem kell hívni Istent, ő ott van velem. Én vagyok távol tőle, én nem figyelek rá, nekem kell közelednem hozzá. Másik nagy tanítás, amit nem hittem eddig, hogy Istent nem kell engesztelni, nem haragszik. Nekünk van szükségünk engesztelésre, hogy megbocsássunk magunknak, beismerjük, megbánjuk, amit rosszul tettünk, cselekedtünk. Minden tettünknek van következménye! Jó vagy (számunkra) rossz. Hogy a bűnt kell el­ítélni, nem a bűnöst! A bűnöshöz szeretettel kell közeledni, viszonyulni. Már itt a földön megtapasztalhatjuk a Mennyországot.

Puskás Mária: Mit jelentett számomra a lelkigyakorlat? Hát elsősorban Isten gondviselő jóságát! Elég száraz időszakot éltem át, és kértem őt, hogy segítsen egy jó lelkigyakorlaton részt vennem, ami felráz. Sikerült is, de bevallom, össze is zavart. De végül minden letisztult, és én boldog vagyok abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagyok, nagyon szeret engem és vágyik az én szeretetemre. Igen, Istenem! Szeretlek téged, és megtisztelő számomra, hogy tanúságot tehetek rólad.

Kocsis Mária: Istennek hála és dicsőség, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton, megtapasztalhattam közelségét, irgalmasságát, szeretetét, békéjét, és olyan kegyelmeket kaptam, amelyekre nagy szükségem van életem ezen szakaszában. Megtanultam rábízni az életemet, jövőmet és szeretteim sorsát is. Megtisztuló szívvel akarok haladni az Úr felé, megtisztult lélekkel szeretnék megérkezni hozzá!

Vida Izabella: Ez a lelkigyakorlat sokat adott elméleti szinten, de a gyakorlat, az az én részem, amit oda kell tennem Isten kezébe. Soha nem vagyok egyedül, jóban-rosszban velem az Úr, csak nem tudok ráhagyatkozni. Eddig, mint a koldus, mindig csak kértem, most tudom, hogy az én dolgom a hálaadás. Ezt próbálom megtenni. Mindenért hálát adni, még a rosszért is! Talán ezáltal ébredek fel, hogy életem ott van Isten tenyerén. Neki terve van az életemmel, ő vezetne, ha hagynám. Nem az ima mennyisége számít az Úrnál, hanem hogy jelen vagyok-e párbeszédet folytatni vele. Fontos a szabadon elmondott ima, de csak ha szándékom van vele. Semmiképp ne kötelességből imádkozzam. Szeretném, ha észrevenném, hogy minden helyzetben ő az Úr, a gondoskodó égi Atyám. A lelkigyakorlat végén tudatosodott bennem, hogy az eddigi imáim többnyire kötelesség teljesítései voltak, most már jobban oda kell figyelnem, hogy apa-lánya párbeszéddé formáljam. Nagy feladat, de törekednem kell, tanulnom, gyakorolnom kell, hogy Isten igazi gyermekévé váljak.

Bogyó Csilla: Hogyan szeret bennünket az Isten? A lelkigyakorlat végeztével a válaszom: végtelenül, emberi ésszel felfoghatatlanul nagyon szeret. Mélyen elgondolkoztattak és megérintettek Zsolt atya elmélkedései és az elhangzott tanítások, köszönet értük. Nagyon sok csodálatos gyümölcse volt ennek a lelkigyakorlatnak. Bizonyságot nyert számomra, hogy a jó Isten mindig velünk van, sohasem haragszik, sohasem büntet, a szenvedés rossz döntéseink eredménye. Tisztázódott lelkemben, hogy ha nem haragszik, akkor nem is kell "kérlelni, hogy megbékéljen", inkább azért imádkozzunk kötött vagy kötetlen imákat, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá, hogy az imán keresztül minél jobbakká formálódjunk, és általunk a környezetünk is. Jézus földi életéről, az evangéliumokból vett példák segítségével megismerhettem a hatalmas Isten több "isteni énjét". Az együtt érző Atya fájdalmunkban osztozik, akárcsak Jézus is Mártával és Máriával Lázár halálakor, átérzi, megtapasztalja fájdalmukat, és csak utána teszi meg a csodát. Jeruzsálem bukásának megjövendölésekor szomorú, siratja azokat, akik nem hallgattak a szavára, de nem szidja – ennyire csodálatos a mi Istenünk. Már a kezdetekkor, a kápolnában imádkozva megtapasztaltam a jó Isten jelenlétét. Repdesett, talán lángolt a szívem, mert némán, csendben érezhettem a gyengéden simogató Mennyei Atya közelségét, békéjét, szeretetét, mellyel ott körülvett. Nagyon hálás vagyok, hogy a lelkigyakorlat alkalmával megengedte nagy isteni jóságát, együttérzését, szeretetét, isteni milyenségét, azaz egy picit önmagát jobban megismerni.

Keresztes Erzsébet: Istenkeresésem jelentős állomása volt ez a lelkigyakorlat. Sorsfordító tanítások által üzent Isten, minden alkalommal. Megerősített abban, hogy szerető Atyaként szüntelen velem van, csak el kell fogadnom istengyermeki voltomat. Ő szeret, jót akar nekem, adja az Ő békéjét, nyugalmát, szívemet felmelegíti, ha engedem és rábízom életem. Adventi várakozásom méltó kezdete volt a lelkigyakorlat. Hála érte!

Forrás:  Józsa Zsuzsanna | Háromszék független napilap

Plakát: