Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?

3. A remény ugyanis abból a szeretetből születik és azon a szereteten alapul, amely Jézusnak a kereszten átszúrt szívéből fakad: 

"Mert ha kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála által akkor, amikor még ellenségek voltunk, most hogy kiengesztelődtünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő élete által" (Róm 5,10).

Az ő élete pedig a mi hitéletünkben mutatkozik meg, mely a keresztséggel kezdődik, az isteni kegyelem iránti tanulékonyságban fejlődik, s ezért a remény élteti, mely a Szentlélek működése által mindig megújul és rendíthetetlenné válik: ő tartja égve, mint valami állandóan lobogó fáklyát, hogy támaszt és erőt adjon életünknek.

"Nem vész el ez a remény a nehézségek közepette: a hitre épül és a szeretetből táplálkozik, s így lehetővé teszi, hogy előrehaladjunk az életben."

A keresztény remény ugyanis nem áltat és nem csal meg, mert azon a bizonyosságon alapul, hogy senki és semmi nem képes elszakítani bennünket az isteni szeretettől: "Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? [...] De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van" (Róm 8,35.37-39). íme, ezért nem vész el ez a remény a nehézségek közepette: a hitre épül és a szeretetből táplálkozik, s így lehetővé teszi, hogy előrehaladjunk az életben.

Szent Ágoston erre vonatkozóan írja: "Semmiféle életformában nem él az ember a lélek e három törekvése nélkül: hinni, remélni, szeretni."

"A Szentlélek ugyanis az, aki az Egyház életében való állandó jelenlétével a remény fényét sugározza a hívőkbe."

Részlet Ferenc pápának a 2025-ös év rendes jubileumát meghirdető Spes non confundit című bullájából.

Fotó: Szigyártó Szabolcs