Március 3. - Nagyböjt III. vasárnapja

"Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!''
Jn 2,13-25

Amikor észrevették, hogy megtisztítja a templomot, az apostolok visszaemlékeztek a 69. zsoltár szavaira: "Mert emészt a buzgóság házamért" (Zsolt 69,9). A buzgóság – az Isten háza iránti szenvedélyes szeretet – által Jézus beteljesítette az ószövetségi szavakat. Miközben ezt teszi, arra is megtanít minket, hogy a szívünket szabaddá kell tennünk minden önzéstől és gyakorlatias aggodalomtól. Meg kell tisztulnunk, hogy növekedhessünk a Krisztussal való barátságban!

Jézus tanításai a templomról szintén a belső megtisztulás felé vezető utat mutatják meg számunkra, vagyis nem mást, mint húsvét titkát. Halálára és feltámadására utal, amikor azt mondja: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem". Itt nemcsak beteljesíti az ószövetségi jövendöléseket, hanem példát mutat nekünk, és megadja a kulcsot a saját megtisztulásunkhoz: Meg kell halnunk önmagunknak, hogy élhessünk.

A nagyböjt a tisztulás ideje. A templom mi vagyunk. Nem szabad visszarettennünk attól, hogy Jézus Krisztus a nagyböjti időben a mi lelkünk templomát is megtisztítsa. Ha szükséges, ostorral a kezében. Mi magunk segítsünk neki ebben. Jézust nem csak az emberkéz alkotta templomért emészti el a buzgóság, hanem értünk is.

Nem csak a maga testének templomát "építette fel" harmadnapra. Feltámadásának mi is részesei leszünk, ha engedjük, hogy a bűnt, a gonoszságot, a rosszat – ha kell korbáccsal is – kiűzze lelkünk templomából.

A külső böjtnek a belső önmegtartóztatás jeleként és kifejeződéseként kell működnie, ahogy Ferenc a hívőknek írja: "Kötelességünk továbbá böjtölni és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, és az ételben és italban való dőzsöléstől" (2Lhív 32). Mivel, ahogy az Úr mondja, "minden rossz, minden hiba és vétek a szívből ered" (Mt 15, 18-19), "gyűlöljük tehát testünket hibái és vétkei miatt" (2LHív 37). Erre az ember akkor lesz képes, ha Krisztus megváltó kegyelmének erejéből egyébként is megtanulta, hogy magának nemet mondjon. A böjtölés valójában ez a "nemet mondás" (abnegare semetipsum) és ez az "önmagunknak meghalás" (mortificare) (vö Lk 9,23k;14,25k).

– Szigorú fegyelemmel állt őrhelyén, és igen-igen nagy gondot fordított testi-lelki tisztaságának megőrzésére. Ezért megtérése kezdetén, téli hidegben, többször jéggel teli gödörbe merült, egyrészt, hogy házi ellenségét tökéletesen leigázza, másrészt ,hogy a szemérmesség tündöklő ruháját a gyönyör szenvedélyének tüze meg ne perzselje. Mondogatta, hogy a lelki ember számára összehasonlíthatatlanul könnyebb elviselni a nagy hideget testileg, mint a testi vágy hevét akár rövid ideig is érezni lelkében.

– Tanította, hogy nem csak testi vétkeit kell kiirtani és nemcsak a testét ingerlő dolgoknak szükséges gátat szabni, hanem a külső érzékeket is a legnagyobb éberséggel vigyázni kell, mert ezeken át lopakodik a halál a lélekbe.

– Tanította azt is, hogy a henyélés minden bűnös gondolat gyökere, ezért nagy-nagy igyekezettel kerülendő. Példájával is megmutatta, hogy a lázadó és restségre hajló testet folytonos fegyelmezéssel és gyümölcsöző munkával kell igába hajtani.

– Az evangéliumi csendesség megtartását is megkövetelte a testvérektől, vagyis, hogy minden üres beszédtől minden időben gondosan tartózkodjanak, mert erről számot fognak adni az ítélet napján.

– Ha üres fecsegéshez szokott testvérrel találkozott, keményen megdorgálta és azt állította, hogy a szelíd hallgatagság a szív tisztaságának őrzése nem kis erény, hiszen - mint mondják - halál és élet a nyelv kezében van, nem annyira az ízlelni tudás, mint a beszéd képessége miatt.

– Szent Ferenc minden nap, sőt minden percben szigorú felügyeletet gyakorolt maga és a testvérek fölött, és a világért sem tűrte volna, hogy valami illetlen gondolatot rejtegessenek bensejükben; ellenkezőleg, azon igyekezett, hogy minden hanyagságot eltávolítson szívükből. Önmagával szemben rendkívül szigorú fegyelmet gyakorolt, és minden percre erősen felügyelt. Ha mégis, mint történni szokott, testi vágyai támadtak, akkor még télvíz idején is egy jeges vízzel teli árokba vetette magát, és mindaddig benne maradt, míg csak kísértése meg nem szűnt. A többiek pedig készségesen követték az önsanyargatásnak ezt a példáját.

– De nemcsak a bűnök és a testi kísértések megfékezésére oktatta őket, hanem arra is, hogy őrködjenek külső érzékszerveik fölött, mert a halál azokon keresztül hatol be a lélekbe.

Már bőven a nagyböjti időszakban lévén nézzük magunkba, hogy mik azok a vétkeink, gyarlóságaink, amelyektől meg kellene/meg lehetne szabadulnunk, hogy odaadóbb szívvel tudjuk Urunkat, Istenünket szeretni és életünkkel Őt dicsérni.

Kérjük Szent Ferenc, Szent Klára, Szent Erzsébet és ferences szentjeink közbenjárását az előttünk álló hétre és a hátralévő szent időre, hogy önmegtagadásaink, imádságos életünk és szeretetből fakadó tetteink által szívünkben is egyre inkább megérezzük a húsvéti örömöt és feltámadás előízét!

Forrás: Ferences Világi Rend