Szemlélve a teremtett világot és a műalkotásokat
A remény útja
5. A remény és a türelem eme összefonódásából világossá válik, hogy a keresztény élet olyan út, amelynek erőt adó megállókra is szüksége van, melyek táplálják és erősítik a reményt, nélkülözhetetlen útitársunkat, amely megláttatja velünk a célt: az Úr Jézussal való találkozást. Szívesen gondolok arra, hogy 1300-ban az első jubileum meghirdetését a népi jámborság által éltetett kegyelmi folyamat előzte meg. Nem feledkezhetünk meg ugyanis azokról a különféle formákról, amelyeken keresztül a megbocsátás kegyelme bőségesen áradt Isten hívő, szent népére. Emlékezünk például arra a nagy "búcsúra", amelyet Szent V. Celesztin pápa engedélyezett azoknak, akik elmentek a Santa Maria di Collemaggio-bazilikába, L'Aquila városába, 1294. augusztus 28-án és 29-én, hat évvel azelőtt, hogy VIII. Bonifác pápa bevezette a szentévet. Az Egyház tehát már akkor megtapasztalta az irgalom jubileumi kegyelmét. És még korábban, 1216-ban III. Honorius pápa teljesítette Szent Ferenc kérését, aki búcsút kért azok számára, akik augusztus első két napján meglátogatják a Porciunkula kápolnát. Ugyanezt mondhatjuk a Santiago de Compostela-i zarándoklatról is: 1122-ben ugyanis II. Callistus pápa engedélyezte, hogy jubileumot tartsanak azon a kegyhelyen, valahányszor Szent Jakab ünnepe vasárnapra esik. Jó, hogy a jubileumi ünnepléseknek ez a "szórványos" módja folytatódik, s így Isten megbocsátásának ereje támogatja és kíséri a közösségek és az egyének útját.
Nem véletlen, hogy a zarándoklat minden jubileumi esemény alapvető eleme. Az útra kelés sajátos jellemzője azoknak, akik az élet értelmét keresik. A gyalogos zarándoklat sokat segít az elcsöndesedés, a fáradozás, a lényegre törekvés értékének újra felfedezésében. Jövőre a remény zarándokai is régi és új utakat fognak bejárni, hogy mélyen megtapasztalják a jubileum élményét. Ezen kívül magában Róma városában is lesznek hitútvonalak, a katakombák és a "hét templom" felkeresésének hagyományos útvonalai mellett. Az egyik országból a másikba való átlépés – mintha megszüntetnénk a határokat –, az egyik városból a másikba való áthaladás – szemlélve a teremtett világot és a műalkotásokat – lehetővé teszi, hogy tapasztalatokkal és különféle kultúrákkal gazdagodjunk, hogy magunkba fogadjuk azt az imádság által egységessé vált szépséget, amely arra késztet, hogy hálát adjunk Istennek az általa végbe vitt csodákért. A zarándokutak mentén és a Rómában található jubileumi templomok a lelkiség oázisai lehetnek, ahol hívő utunk felfrissülhet, ihatunk a remény forrásaiból, s mindenekelőtt a kiengesztelődés szentségéhez járulhatunk, ami elengedhetetlen kiindulópontja a megtérés valódi útjának. A részegyházakban különös gonddal készítsék fel a papokat és a híveket a gyónásra, és különösen figyeljenek arra, hogy a hívek elvégezhessék személyes gyónásukat.
"A zarándokutak mentén és a Rómában található jubileumi templomok a lelkiség oázisai lehetnek."
Külön is szeretném meghívni erre a zarándoklatra a keleti egyházak híveit, különösen azokat, akik már teljes közösségben vannak Péter utódával. Nekik, akik Krisztushoz és az Egyházhoz való hűségükért oly sokat szenvedtek – gyakran életük végéig –, azt kell érezniük, hogy különösen szívesen látjuk őket itt, Rómában, mely az ő anyjuk is, és megannyi emlékét őrzi jelenlétüknek. A Katolikus Egyház, mely gazdagodott ősi liturgiáikkal, teológiájukkal, atyáik, szerzeteseik és teológusaik lelkiségével, szeretné szimbolikusan kifejezni befogadásukat és ortodox testvéreik befogadását egy olyan korban, amelyben ők már a keresztút zarándokútját járják, mert gyakran kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, szent földjeiket, ahonnan az erőszak és a bizonytalanság biztonságosabb országok felé űzi őket. Számukra annak reménye, hogy szereti őket az Egyház, mely nem fogja magukra hagyni, hanem kísérni fogja őket, bárhová is mennek, még erősebbé teszi a jubileum jelét.
Részlet Ferenc pápának a 2025-ös év rendes jubileumát meghirdető Spes non confundit című bullájából.