Szent Ferenc stigmatizációjának 800 éves jubileuma

A ferences család ebben az évben ünnepli Szent Ferenc atyánk stigmatizációjának 800 éves évfordulóját.

Ez alkalomból június 3-9. között Isten különleges ajándékaként részt vehettünk hárman a közösségünkből egy ferences zarándoklaton, melynek úti célja igazából Assisi Szent Ferenc életének színhelyeinek a meglátogatása volt: Assisi, Alverna és ezen kívül Pádua, Szent Antal városa.

Nagy hála van a szívemben ezért a zarándokútért, mivel úgy érzem, hogy Szent Ferenccel való kapcsolatom megújult és az, ami megporosodott az évek folyamán most letisztult. 2001-ben jártam Assisibe először és most. Azóta eltelt 23 év és sok mindent elfelejtettem. Látva ezeket a szent helyeket, hálát adtam Istennek, hogy ferences nővérként megélhetem a ferences lelkiséget Szent Ferenc életpéldáját követve élve engedelmességben, szegénységben és tisztaságban az evangélium szelleme szerint.

Hétfőn reggel indultunk Budapestről és késő délután megérkeztünk Páduába, ahol megszálltunk első éjszaka. Belépve a Szent Antal bazilikába, azt éreztem, hogy haza érkeztem és a meny összeér a földdel. Érezhető volt számomra Isten jelenléte. Szent Antal sírjánál imádkozva a meghatódás és az öröm vett rajtam erőt és csak csodálni tudtam Isten jóságát, aki megdicsőíti szentjeit. Szintén ebben a bazilikába volt két kép, ami nagyon megérintett. Az egyik a mosolygós Szűz Anya képe a kis Jézussal, aki akármelyik irányba voltam rám nézett mosolyogva.

A másik kép Szent Maximilián Kolbe atyát ábrázolta, akinek feje fölött a Szent Szűz ráhelyez egy piros töviskoronát, mint a vértanúság jelképét. Ez a kép eszembe juttatta fiatal koromat, amikor kerestem a hivatásomat és ennek a szentnek az élete, vértanúsága nyomott hagyott a szívemben.

Második nap útra keltünk Alverna hegyére, ahol két napot töltöttünk. Felejthetetlen két nap volt számomra tele mélységekkel és magasságokkal. Az első napot együtt töltötte a csoport, újra megismerkedve a hellyel és a látnivalókkal Kardos Csongor atya vezetésével. Ez a hely szent hely! Szent Ferenc atyánk kedvenc tartózkodási helye volt, amely tele van az életszentség illatával. A természet és a táj csodálatos, mintha beszélnének hozzánk Istenről. Ami engem újra és újra ledöbbent, az Szent Ferenc szegénysége volt, amit itt is lehetett látni. Példa rá az a hely ahol aludt, egy mély szikla hasadék, amelyben egy kő volt a párnája és egy holló volt az órája, aki ébresztette minden reggel.

Szent Ferenc itt Alvernán kapta a sebeit. Ezt jelzi egy kápolna, amelynek a bejárata gyönyörűen volt díszítve virágokkal, főleg piros rózsákkal, az oltáron aranyozott terítő és virágok, egy mécses jelezte a stigmatizácio helyét. Ebben a kápolnában másnap, amikor szabadon eltölthetünk egy teljes napot sokat imádkoztam és nagyon otthonosan éreztem magam, mivel Szent Ferenc érezhető jelenlétével megajándékozott.

Minden nap délután három órakor a ferences testvérek a jelenlévő hívekkel a templomból, miután elvégzik a zsolozsmát, körmenetben elmennek a stigmatizácio kápolnájába. Felemelő pillanat látni - ennyi év után is - Szent Ferenc követőit, akik igent mondtak Istennek Szent Ferenc példájára és itt vannak a világ minden tájáról.

Ez a hely mély nyomott hagyott a szívembe és meghívott engem arra, hogy jobban értékeljem a megélt szenvedéseimet, amiben részem volt, főleg a rákos betegségem időszakát és a jövőben is értéknek fogjak fel minden szenvedést, mind Isten ajándékát.

Az Alverna hegyén Szent Ferenc saját szenvedése által találkozott a Nagy szenvedővel, Jézussal, amely sebeit beleégette Szent Ferenc testébe. Ez a találkozás ma is érződik itt a hegyen, mivel ez a megdicsőülés helye lett szent Ferenc számára, amelyet az idő foga se tudott megváltoztatni és elfeledtetni.

Negyedik nap búcsút vettünk a Vincés nővérektől, ahol el voltunk szállásolva és tovább utaztunk Assisibe, Szent Ferenc városába. Belépve az Angyalos Boldogasszony bazilikába, egyenesen a Porcinkula kápolnába siettem, ott letérdelve küzdöttem a könnyeimmel. Erről a helyről mondta Szent Ferenc a testvéreknek, hogy ez szent hely. Ha ki dobják őket az ajtón próbáljanak vissza jönni az ablakon, jelezve ez által, hogy soha ne hagyják el ezt a helyet. Ez a hely és a körülötte lévő kolostor a ferences testvérek bölcsője. A Szűz Anya pártfogása alatt áll és angyalok jelenléte érezhető. Számomra új volt az, hogy ezen a helyen minden nap teljes búcsút lehet nyerni, mivel azt gondoltam, hogy csak egyszer egy évben Porcinkula ünnepén lehet.

Ahogy a kolostor kerengőjében sétáltam rózsa illatot éreztem és másnap Assisi utcáin szinten. Ezen nagyon csodálkoztam, hogy mindenhol ezt érzem és csak később gondoltam arra, hogy ez a Szent Szűz jelenléte, amit egy párszor éreztem Medjugorjéban is. Hát csodálatos az Isten, aki megdicsőíti szentjeit, ahogy szent Ferencet, szent Klárát és nem rég Assisibe eltemetett fiatal Carlo Acutist is.

Assisi egy gyönyörű város, kicsi utcáival sok zarándokot csalogat, ahogy bennünket is. Egyedül sétálva az volt az érzésem, hogy otthon érzem magam és megpihen a lelkem.

Szent Ferenc sírjának kápolnájában több időt töltöttem és itt szentírást nyitottam. Megdöbbentő volt újra olvasni azt, amit 23 évvel ezelőtt kaptam "Szeretsz te engem, szeretsz engem, szeretsz engem.." Igen, ezt házi feladatként is kaptam, hogy minden nap jusson eszembe az, hogy semmi és senki nem fontosabb Jézusnál, Ő legyen az, akiért dobog a szívem.

A hatodik napon meglátogattuk a San Damiano kolostort, ahol élt szent Klára és nővérei. Csodálatos volt látni, hogy mintha minden érintetlen maradt volna azóta is. Ebben a csenddel telitett gyönyörű tájban jó volt el időzni és megpiheni, ahol a csend beszélt a szentségről.

Az este már újra Páduába talált minket, ahol nagy örömömre meg tudtam látogatni Szent Jusztina vértanú templomát és láthattam Szent Lukács evangélista és Szent Mátyás apostol sírjait. Felejthetetlen volt azt az érzést leírni, amikor minden kápolna ebben a templomban, egy szent ereklyéjét rejtette magában.

Vasárnap reggel elbúcsúztunk Páduától és haza indultunk tele élményekkel, sok megélt örömteli pillanattal, sok új kapcsolattal és legfőképpen egy megújult szívvel és lélekkel. Istent dicsérik ezek a szent helyek és az ember kedvet kap arra, hogy szentül éljen az ő példájuk által.

Hála és köszönet ezért a zarándokútért első sorban Istennek, közösségem elöljárójának, a szervezőknek, a ferences atyáknak és mindazoknak, akikkel együtt voltunk, azért a sok szeretetért, odafigyelésért.

Deo gratias!